2017.07.23. 10:41:47
Látogatások száma eddig:6002873
Utolsó frissítés: 2008. 03. 02.
Ha értesülni szeretne újdonságainkról, híreinkről, iratkozzon fel hírlevelünkre!
 
Ajánlja honlapunkat barátainak, ismerőseinek!
 
Szerkesztők: info@greenfoto.hu
Fekete-fehér fotók digitális kézi színezése
[2004. 06. 21.]
Fekete fehér képeket olyan régen színezünk, amilyen régóta csak létezik a fotográfia. Amíg nem volt színes fényképezés, ez volt az egyetlen lehetôség a színes fotó elôállítására. Hippolyte Bayard (1801-1887) a fotográfia egyik méltatlanul elfeledett úttörôje, aki megannyi valószínûtlenül szép, kézzel színezett fotót hagyott ránk. A színezés divatja késôbb is dúlt: egy színben és több színben, azaz voltak színezôoldatok, melyek az egész papírképet monokrómmá színezték - ilyen pl. a ma is elterjedt barnítás. Voltak és vannak azonban olyan fotósok, akik míves kézmunkával többféle színt és idôt nem kímélve kiszínezték-kifestették fotóikat, vagy erre a feladatra festômûvész-tanoncot szerzôdtettek. Ma is megtehetjük ugyanezt, ha az archaikusabb mûvészeti eljárások felé vonzódunk: lenolaj, olajfesték, színes ceruza, olajkréta, ecsetek és vattapamacsok a legfôbb kellékek ilyenkor. Vagy alkalmazhatjuk a digitális technikát és a retusszoftvereket is. Miért tegyük? Azért, mert a mûvészet a szabadságról és az önkifejezésrôl szól! Ha meglátunk valamit - pl. fotóséta közben vagy akár a mûteremben -, azt nem feltétlen kell nekünk hûen ábrázolni. A fotó nem csak a krónika eszköze, hanem a gondolatok, érzések kommunikálásáé is. Vagy elôfordulhat az is, hogy ahogyan lefényképezhetjük színesben, úgy nem akarjuk ábrázolni, fekete-fehérben pedig nem mond sokat, tehát a színekre szükségünk van. Ez történt velem a királyréti horgásztónál.
Felvétel. Reggeli sétám alatt megfogott a mozdulatlan víztükör, a természetesen kialakult világítás szépsége. Felállítottam a mûszaki fényképezôgépet, döntöttem a képkivágás felôl, majd Minolta Spotmeter F-emmel fényt mértem. Ebbôl kiderült, hogy a képkivágáson belül mérhetô kontraszt jóval nagyobb, mint amekkorát a színes dia ábrázolni képes: 7.5 Fé. Színes negatívon még lettek volna esélyeim, azonban a fák levelének színe nagyon fakó és világos lett volna. A látvány azonban olyan festôi volt, hogy megszületett bennem az elhatározás: fekete-fehérre fotózom és utólag kiszínezem. Így olyan tónusban ábrázolhatom az eget, a víztükröt és a leveleket, amilyenben megálmodtam a tóparton. Legyen kissé harsányabb minden, mint a helyszínen volt, látszódjék rajta a burjánzó élet! De legyen egy kicsit szürrealista is, hogy aki nézi, nézze még tovább a képet: valódi-e vagy a képzelet játéka? Narancs szûrôn keresztül újra fényt mértem a spotméterrel, így a kontraszt 5.5 Fé-re csökkent. Horseman LE fényképezôgéppel, Schneider Symmar F5.6/135 mm-es objektívvel, Mamiya O2-es narancs szûrôvel elkészítettem a felvételt 4x5"-es Ilford Delta 100-ra. A maximális mélységélesség miatt az objektívet 2°-kal elôre döntöttem, a maximális élesség érdekében - Rodenstock szakpublikáció! - munkarekesznek F22 1/3-ot választottam. Expozíciós idô: 1/2 s.
Kidolgozás. A síkfilmet a Sajtólabor hívta, Kodak T-MAX hívóban. Ezután HP Scanjet 7400c szkennerembe került. Sok szkenner a fekete fehér negatívokat nem kezeli megfelelôen - ha fekete-fehérként szkennelünk. Ha azonban színes negatívként definiáljuk szkennerünk számára a fekete-fehér filmeket, sokkal jobb eredményt érhetünk el. A kép keménységét ugyanis a színkorrekciós eszközökkel kiválóan befolyásolhatjuk, a képbôl pedig utólag egy gombnyomással fekete-fehéret készíthetünk. Ezt a kis trükköt használjuk tehát bátran! (Így egyébként közvetlenül is színezhetjük fekete-fehér fotóinkat, azonban a kékeslilától a kékeszöldig terjedô tartományban nem dolgozhatunk a szkenner által feltételezett narancssárga színmaszk miatt.) A kidolgozáshoz tartozik az alapretus is, azaz a porszemek nyomainak retusálása éppúgy, mint a megfelelô kontraszt beállítása és az Unsharp Mask használata. Színezésünk kiindulópontja tehát egy minden tekintetben kifogástalan, nagyfelbontású, éles, tónusgazdag, fekete-fehér, elektronikus fotó. Színválasztás. Tájfotómon három, jól elkülönülô szín van: az ég kékje, a növényi zöld, és a barna fatörzsek. Photoshopban elôször a három színnel megfestett - gyakorlatilag monokróm - három színes részképet állítottam elô. Ehhez kijelölhetjük a színessé konvertált fekete-fehér kép egész területét és a „Fill” paranccsal - color vagy hue - üzemmódban megszínezhetjük a képet. Jómagam a fekete-fehér képekbôl duotone színezéssel, kissé színgazdagabb kópiákat készítettem. Ez a másik eljárás. Ezután a kis képen látható módon összeállítottam a rétegfelépítést és a két felsô réteg maszkot is kapott.


Festés. Az ég rétegét kikapcsolva a zöld képet láttam. Ha a rétegmaszkon fekete festékszóróval dolgozunk, a réteg alatti részletek elôtûnnek, míg a réteg fekete felületein fehér festékkel takarva, ott a réteg átlátszatlanná válik. Ha életlen, azaz diffúz szélû ecsettel dolgozunk, a két réteg színe keveredni fog. Ilyen egyszerû az egész! Mindössze arra kell figyelnünk, hogy az ecset mérete és a színezni kívánt részletek összhangban legyenek. A fák ágait és törzseit tehát így színeztem ki.

Ezután bekapcsoltam az ég rétegmaszkját és körbemaszkoltam rajta a vízfelszínt és feltöltésre a „Gradient” eszközt használtam. Ilyenkor azonban a „Foreground to transparent” opcióval dolgozzunk, ugyanis több, kisebb grádienssel hozhatjuk létre azt, amit szemünk szívesen lát. Az eszköz használatát egyszerûbb kipróbálni, mint elmondani. Próbálkozzunk bátran! Ugyanígy kezeltem az eget is bár így a fák lombja is kissé elszínezôdött. Sebaj, azt úgyis kézzel kell kifesteni - minden levélcsomóját külön-külön -, valamint a közöttük átsejlô eget is hasonlóképpen kell kezelni. Itt semmiféle automatizmus nem segíthet, ez csak kézimunkával megy. Ettôl azonban csak szebb lesz alkotásunk. Miután készen voltam, az egyes rétegek keveredésének szabályait változtattam meg finoman: Az ég színének a „Color” mód, míg a zöldnek az átlátszatlanság 95%-os beállítása tett jót. Mentés után a „Flatten image” paranccsal megszüntettem a réteges struktúrát, és a kész képet így is elmentettem.

Epilógus. A képrészletek kifestése 4 órát vett igénybe, szkenneléssel és minden technikai idôvel együtt 5.5 óra alatt készen voltam. Némi gyakorlattal tehát gyorsan végezhetünk. A barna, zöld és kék rétegeket a -maszkokkal együtt - a kis képeken szemlélhetjük meg. Az eredmény egy sajátságos ábrázolású tájkép, amely fotózás közben meglátott atmoszférát tükrözi. Tájfotó a szó legszorosabb értelmében, csupán nem a legmesszebmenôkig hûséges rögzítést vállaltam fel, hanem annak tolmácsolását, amit ott, a szemem elé táruló látványban megéreztem.